2021.04.01. 09:25
Március 20-án, életének 74 életévében elhunyt Molnár Klára a Páty Faluközösségért Alapítvány kuratóriumának oszlopos tagja, a Pátyért emlékérem tulajdonosa. Molnár Klára 1976-ban vette át a helytörténeti kutató, gyűjtő munkát édesapjától – a néhai Molnár Jenő tanár úrtól - , valamint éveken át írta a Községi Krónikát. Társszerzője volt az 1986-ban és 2009-ben kiadott Páty Fejezetek a község történetéből című kötetnek, valamint több a Páty Faluközösségért Alapítványhoz által kiadott kiadványnak. A következőkben Szabó Andrásné (Vilma néni) személyes visszaemlékezését olvashatják.
Az élet a természet rendje azt kívánná, hogy ő írja e sorokat nekem. A sors másképp rendelte…
Klári az öcsémmel volt egyidős és jóbarát. Így gyermekkorunkból kötődtünk egymáshoz, ami óvónői pályafutásunk során megerősödött. Láttam, hogy a gyermekekkel felhőtlenül tudott játszani, a kicsikkel hamar megtalálta a hangot a felnőttekkel már nehezebben. Kisebb közösségekben, a jól ismert emberek körében feloldódott, „kacagni is tudott” így emlékeznek rá munkatársai és az osztálytalálkozók résztvevői.
Szerette a természetet, a madarakat, a cicákat maga és ismerősei négy és kétlábú barátairól is, mindig gondoskodott. Szívesen túrázott, kirándult, biciklizett családtagokkal, barátokkal. A jógás, majd a körtáncos csapattal évente táborozást szervezett. Jó hangulatú, közös élményekről, szép látnivalókról árulkodtak azok a képek, amelyek e közös élményeket megörökítették és nekünk az itthonmaradottaknak megmutatott.
Kedvenc időtöltése az agytornát erősítő játék, a rejtvényfejtés, az olvasás, az irodalom szeretete végigkísérte életét. Ő tartotta a kapcsolatot e-mail-en az irodalmi kör tagjaival is. Csendes visszahúzódó természete szerint élt és munkálkodott, de mindig és mindenben lehetett rá számítani.
Amikor édesapja 1976-ban ránk bízta a Helytörténeti kör vezetését,-a feladat iránti felelősség- még szorosabbá tette kettőnk kapcsolatát. Egyéniségünknek megfelelően osztottuk meg a munkát, ami a Páty Faluközösségért Alapitvány működése során is megmaradt. A kezdeti lépésektől a kuratórium oszlopos tagja volt. Nem szeretett szerepelni, előtérben lenni, de ott volt minden rendezvény elő és utó munkálatainál, készítette a fotókat, minden eseményt megörökített az általa készített Képes Krónikánkban.
Ezekkel a gondolatokkal búcsúzom az igazi jóbaráttól, az önzetlen, segítőkész embertől a szűkebb és tágabb családja, a barátai, az ismerősei, a volt óvodásai, a munkatársai, a kuratórium tagjai, a jóga, a torna, a Kör-tánc-kör résztvevői, az Irodalmi klub látogatói, valamint azon művészek nevében, akik a kiállítások, előadások kapcsán kötődtek hozzá.
Őrizzük emlékét szeretettel és kegyelettel!
Szabó Andrásné
