Tímár János 1917. december 17-én született Pátyon. Az elemi iskola elvégzése után cipész szakmát tanult és szakmájában mintegy tíz évet dolgozott.
            1939-ben tényleges katonai szolgálatra hívták be, ahonnan két év múlva szakaszvezetőként szerelt le. 1941-től a Magyar Posta szolgálatába lépett, ahol nyugdíjazását követően még 15 évet dolgozott.
            Ha Pátyon kiejti valaki azt a ragadvány nevet, hogy Postás Jani bácsi, akkor mindenki tudja, hogy Tímár Jánosról beszélnek.  Arról az emberről, aki fél évszázadon keresztül nap, mint nap magára öltötte az egyenruhát, vállára akasztotta a postástáskát és tűző napsütésben vagy dermesztő hidegben, esőben, szélben, vagy hófúvásban, gyalogszerrel, kerékpáron majd később kismotoron mindig pontosan érkezett a levéllel, távirattal, csomaggal, a jó vagy éppenséggel szomorú hírekkel. Szinte nem akadt pátyi család, aki ne ismerte, ne tisztelte, ne szerette volna Őt.
            Tímár János nem hajtott végre egetrengető, földet megrázó tetteket, csupán példamutató módon élte életét, végezte a dolgát, gondoskodott családjáról, feleségéről és lányairól. Hordta a leveleket, együtt örült az örömhír hallatán és együtt szomorkodott a családokkal, ha szomorú volt az üzenet.
Életének aktívabb szakaszában többet vállalt az átlagosnál a közösségi ingyen munkákból, a szakszervezeti munkákból éppen úgy, mint községi útépítésből, közösségi célú létesítmények építéséből, parkok rendezéséből, munkaszervezésből.
            1960-tól 1972-ig a Községi Strandfürdőben gondnoki feladatokat látott el, s hogy még hasznosabban végezhesse munkáját, úszómesteri vizsgát tett.
Nyugdíjba vonulása után még 15 évig segítette a Pátyi Postahivatal munkáját és rendszeresen kutatta a társadalmilag hasznos munka lehetőségeit és szó nélkül segített, ahol csak lehetett.
            Tímár Jani bácsi példamutató életútjáért 82. születésnapja alkalmából kapta meg a „Páty Község Díszpolgára” kitüntető címet 1999-ben.
            Tímár Jani bácsi 2007.VI.16-án hunyt el.